Mi maradt meg a régiből?
A faliújság bal oldalán ma is megtalálható az a mágnestábla, amelyen a gyár egykori vezetői jelezték a műszakváltást. Ezt nem bántottuk, a tetejére csak egy kis lapot tettünk: „Itt jelzünk mi is: kezdés ötkor.” Azóta ez lett a klubszoba kabalája.
Hogyan lett a táblából tabella?
A deszkatáblára Melinda szabott rácsot, és festette fel az oszlopokat. A csapatok neve mágneses lapkákon áll, amelyeket Júlia az utolsó játszma után mozgat a helyükre. Ez a pillanat, amikor az utolsó lapka is a helyére kerül, a meccsnap egyik legszebb része.
Mit gondolnak erről az újak?
Az újak közül sokan megállnak a tábla előtt, és megkérdezik, ki készítette. Ilyenkor István elmeséli, hogy a deszkák egy régi szekrényből valók, a keretet pedig a szomszédos műhelyből kapta egy nyugdíjas szerelő, aki azóta is benéz a csütörtöki meccsekre, és mindig ugyanazt a helyet foglalja el a sarokban.
Szerintünk ez a legszebb része: a hely nem azért él, mert felújítottuk, hanem mert a történetei tovább élnek bennünk, és minden új csapattal egy újabb lap kerül a falra.
Mit jelent nekünk ma?
A tábla emlékeztet rá, hogy a klubszoba nem egy új, steril hely, hanem egy régi műhely, amelyben most mi dolgozunk. Aki új, azt mindig elvisszük a falhoz, és megmutatjuk neki, hol kezdődött minden: egy lap, egy tű és egy rég elfelejtett műszakbeosztás.